Szanyi Tibor, az MSzP elnökségi tagja – többek között – az alábbiakat írta a Milla tömegtüntetése másnapján.
„Miért van az, hogy kívülről érkezett miniszterelnökeink és mindazon minisztereink, akik ugyancsak kívülről jöttek, ma az MSZP-vel szemben - jobb esetben párhuzamosan, de semmiképp sem velünk - fogalmazzák meg jövőképüket? A pártunk mivel bántotta meg őket? A bizalmunkkal? Miért vállaltak anno feladatot, miért fogadták el a támogatásunkat, ha ennyire terhes az nekik? Az MSZP sok ezer tagja lenne rossz ember? A melósok szaga kiábrándító? A munkanélküliek társasága bántó? Ciki a nyomor? Tán a baloldali gondolkodás a nehéz?”
„ Mindhárman szép teljesítményt nyújtottak kormányfőként, de mindhárman elbuktak a népi szolidaritás küszöbén. Látták, látják a pályát, de nem tudnak szabadulni az identitásuktól: újburzsujok. Akarnak tenni a nemzetért, de nem megy. A saját vagyonuk foglyai. Két tüntetés között a kizsákmányolással vannak elfoglalva, akárhogy is szépítjük a helyzetet.” (Népszava)
Mit is akar Szanyi „üzenni” nekünk a lehetséges összefogás első napján? Miféle sérelmek, frusztrációk ihlették a személyeskedő támadást? Netán valami sötét politikai játszma része lenne ez az írás?
A legfőbb kérdés persze az lenne, hogy az MSzP négy miniszterelnöke közül miért voltak hárman „gyüttmentek”, „idegenek”, hogy a fenébe történhetett, hogy a párt nem tudott „belülről kitermelni” alkalmas jelöltet.
Talán éppen azért „rendeltek” a párt valódi vezetői „külsősöket”, akik nyilvánvalóan kevésbé ismerhették az MSzP-n belüli érdek- és erőviszonyokat, a bonyolult, a pártból az üzleti szférába vezető szálakat, hogy a pártot manipuláló szocialista csákmáték nyugodtan folytathassák kisded játékaikat.
Medgyessy „bejött”. Iszonyatos mennyiségű hitelpénzeket pumpáltak a közszférába és fokozták az Orbán-kormány gazdasági alap nélküli költekezését 2002-ben. Amikor mindez totális csőddel fenyegetett, új embert „emeltek” maguk fölé.
Gyurcsánnyal viszont melléfogtak. Ő komolyan vette feladatát, küldetését, elő is került az őszödi hangfelvétel.
Bajnait „hagyták” dolgozni azért az egy biztos évért, amíg hatalomban maradhattak.
Szanyi feltételezi, hogy a tüntetés százezernyi részvevője korábban is ballib szavazó volt, de ebből nem azt vonja le tanulságul, hogy ezek az emberek köszönik szépen, de abból/ebből az MSzP-ből egyelőre nem kérnek, hanem azt, hogy Bajnai újburzsuj. Meg a melósok szaga.
„Négy millió ember életébe hoztunk emelkedést, ám ma négy millió ember nyomorog!” – írja Szanyi. Tehát az ország csődközelbe juttatása lenne az MSzP legfőbb erénye?
(Egy kis kitérő a szociális érzékről, érzéketlenségről.
2009 januárjában – az MSzP-SzDSz-kormányzás hetedik évében - többtucatnyi ember fagyott halálra saját lakásában, mert nem tudtak fűteni, nem volt pénzük rá. Heteken belül döntött az országgyűlés: azóta nem lehet „csak úgy” lekapcsolni a közműveket. Talán ezzel, ilyesmivel kellett volna kezdeni, nem?)
Egyébként az MSzP 12 tagú elnökségében összesen két ember van, akik – eredeti végzettségük alapján – akár melósok is lehettek valaha, de mára ők is diplomás emberekké váltak.
Miért támadja Szanyi Tibor ekkora vehemenciával a lehetséges összefogást?
Az MSzP néhány meghatározó figurája nem véletlenül irtózik az összefogástól. Eddigi működése alapján a párt bizonyította, hogy képtelen önmagát megtisztítani a gyanús ügyektől. Következésképpen a leginkább „vajas fülűeknek” nagyon komoly, talán meghatározó befolyásuk van a párt döntéseire. Szanyi tulajdonképpen mellettük érvel, pedig legjobb tudomásom szerint ő abszolút „tiszta”, még a Fidesz „étlapjára” sem került fel a neve egyszer sem.
Miben bízik Szanyi Tibor és a hasonlóan érző, gondolkodó szocialisták? Nyilvánvaló, hogy az MSzP egyedül nem képes leváltani a kormányt. Orbánék nem tudnak annyi szörnyűséget elkövetni, hogy az MSzP törzsválasztói - akik a Fidesz-hívőkhöz hasonlóan, minden kritikai érzék nélkül, kizárólag „saját” pártjukra szavaznak – elegen legyenek egy győzelemhez.
Orbánék leváltásának közismerten egyetlen módja van: a lehető legszélesebb, minden demokratikus szerveződést összefogó együttműködés és KÖZÖS egyéni jelöltek indítása. A jelenlegi választási szisztéma alapján egyéb lehetőség nincs. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen, szimbiózis-jellegű együttműködést messze elkerülnének a zavarosban halászó simlisek, akik annak idején inkább a farkasok közé vetették saját elnöküket, mintsem „megtisztuljanak”.
Vegyük végre tudomásul, hogy a Fidesz ellenzéki tevékenysége, bűncselekményei – például kordonbontás – csak az egyik tényezője volt a hatalmas bukásnak, illetve a kétharmados győzelemnek. Gyurcsány őszödi elárulása után már nem lehetett megállítani a folyamatot. És azokról, akik „felnyomták” Gyurcsányt a mai napig nem tudunk azon kívül semmit, hogy ott vannak még…
Legyen már vége a szocialista Trianon-komplexusnak! Véget ért az a korszak, hogy bármi jobb, mint Orbán. A minimum az lenne, hogy az őszödi sumákok távoznak a pártból.
A lehetséges összefogás civil szervezői közül a legtöbben irtóznak Gyurcsánytól, ugyanakkor pontosan tudják, érzik, hogy akik saját elnöküket „kiadták” a Fidesznek, azok mindenre képesek…
