A munkaszüneti napokat nem számítva jóval két héten belül megkapta az elsőfokú ítéletet az a kedves, megtévedt, újnyilas fiatalember, aki bántalmazott egy másik embert a származása miatt, konkrétan azért, mert zsidó volt az illető. A 21 éves hős hasba rúgott és megütött egy 62 éves embert.

Nem is akármilyen mértékű büntetést kapott első fokon. Két év letöltendőt.

Hajlamos vagyok áltatni magam azzal, hogy a bíróság független intézmény, és egy-egy ítélet kizárólag az adott bírón múlik, az azonban biztos, hogy a gyorsított eljárás ebben az esetben politikai lépés volt. Méghozzá – az én szememben – bátor lépés.

Orbán két nyaklevest és gyors hazazavarást ígért a gárdistáknak. Mindebből nem lett semmi, most viszont olyan gyomrost kaptak – kis képzavar -, hogy nem is bírnának hazamenni.

Miért történt ez? A legfrissebb időközi választások kudarca miatt? Rájöttek, hogy a nácik dédelgetése, sorok közti mentegetése nem hoz egyetlen szavazatot sem? Nem tudom és nem is érdekel.

Szinte minden fejlett európai országban jóval, nagyságrenddel több rasszista incidens történik, mint nálunk. Az arab bevándorlók főleg a zsidókat, a helyi nácik meg őket és más bevándorlókat bántanak és persze ők is a zsidókat. Ami mégis gyökeresen más volt, az a kormányzati reakció, az itthoni semmi az ottani azonnali intézkedésekkel szemben.

Mostantól talán ez megváltozik.

A lényeg a precedens értékű ítélet. Mit fog ehhez szólni egy Vona-szintű ember? Tán interpellál a Parlamentben, hogy egy rúgás és egy ütés nem ér ennyit, a 62 éves rabbi bizonyára provokálta a békésen sétálgató fiatalokat. Miként fogják a Fidesz tudtára adni, hogy ez azért túlzás? És a Fidesz látens Jobbikosai?

Szomorú, de így van: ez az ítélet a mai Magyarországon nem magától értetődő következménye egy aljas, gyáva, rasszista támadásnak.

Hosszú utat tettünk ideáig. 11 éve még az újságírók megkérdezték az akkori igazságügy-minisztert, Dávid Ibolyát, hogy mi a véleménye a „szurkolók” rigmusairól, amelyekkel Auschwitzba induló vonatokra invitálták a zsidókat. (Pár hete ez föl sem merült, az izraeli himnusz kifütyülését a barátságos mérkőzésen még a helyszínen tartózkodó Csányi sem hallotta, nincs is miről megkérdezni.)

Dávid szállóigévé vált, a kor szellemét tökéletesen kifejező mondattal válaszolt: - Nem értek a focihoz – mondta. Nagy esélyt szalasztott el. Megkockáztatom, hogy ha AKKOR határozott intézkedésekkel tisztítják meg a lelátókat a náciktól, talán még a romákat válogatás nélkül gyilkoló elvetemültek sem éreznek maguk mögött valamiféle hallgatólagos társadalmi támogatást. Egy dolog a kocsmában néhányszemközt cigányozni, románozni, zsidózni és egészen más százezernyi, milliónyi tévénézőt büntetlenül „tájékoztatni véleményükről”.

Itt ez az ítélet. Világos üzenet, rajta, álljanak mögé és zavarják haza a rasszistákat még a válogatott mérkőzéseiről is.

Mindenhonnan zavarják haza őket.