Add vissza a pénzt, Natasa!
Teljesen kétségbeestem, amikor megismertem a szegediek nyilatkozatát a távozó Janics Natasáról. Azt mondták, hogy nagyon sajnálják, de bármikor visszajöhet hozzájuk, várják szeretettel.
Ez nem lehet, gondoltam. Olyan volt, mintha éjjel valami titokzatos erő kicserélte volna a hazámat. Nem a megszokott magyar reakció volt. Hol van itt az elvárható irigység, betartás, rosszindulat és az egyéb itthoni sajátosságok?
Aztán Baráth Etele, a Magyar Kajak-Kenu szövetség elnöke némileg finomított a dolgon. Közölte, hogy elmehet a versenyző, de valami irdatlan összeget kérnek érte a szerbektől. (Azoktól a szerbektől, akik Janicsot úgy engedték szerepelni annak idején a magyar válogatottban, hogy még nem is volt magyar állampolgár.)
De még ez sem volt az igazi, volt okom a nyugtalanságra. Mára viszont minden a helyére került. Olvasom, hogy igazán méltó kezdeményezéshez csatlakozott Buzánszky Jenő. A jóhiszemű társaság célja a sporttörvény módosítása, hogy Janicstól vissza lehessen venni az életjáradékot, amit olimpiai bajnoki címeiért kap a magyar államtól, azaz tőlünk.
Ez már igen! Nincs is szebb, nemesebb cél annál, mint hogy ártsunk valakinek, amikor abból semmiféle személyes hasznunk nem származik, csak a puszta rosszindulat vezérel bennünket.
Buzánszkyt, Storczot és a többieket az zavarja, hogy magyar járadék mellett magyar versenyzők ellen (is) fog küzdeni Natasa. Megismétlem: a szerbeket ez nem zavarta, ők úgy gondolták, hogy segítik versenyzőjüket a gesztussal és Janics, a főgonosz büntetlenül győzhette le akkori honfitársait.
Lényeges momentum, hogy Janics nem valami hatalmas botrány, szörnyű veszekedések, hanem családi okok miatt távozik tőlünk.
Ez nem mentség! Én sokkal tovább mennék Storczéknál. Az alábbiakat javaslom:
Vonjuk vissza Janics Natasa 3 olimpiai győzelmét, 18 világ-, 17 Európa- bajnoki aranyérmét és 26 hazai bajnoki címét is. A felsorolt 64 aranyérmet pedig egy szerény ünnepség keretében adjuk át a szerb szövetségnek. (Azért lenne egy díszszázad, hogy Orbán tehessen egy-két fontos megjegyzést a pocakos katonákról.)
Persze az is lehet, hogy a kezdeményezés aktivistái csak a pénzt akarják, a többi maradjon.
Dicséretére váljék az úriembereknek – nagyon remélem, hogy hölgyek nem adták nevüket ehhez az undormányhoz -, hogy remekül ráéreztek az orbáni viszonyokra és nem haboznak szorgalmazni visszamenőleges hatályú szabály megalkotását.
Szándékuk és módszerük tökéletes egységet alkot.
