Döntöttem: mindenképpen elmegyek a Milla tüntetésére 23-án. Tény, kicsit ingadoztam, hogy melyik tiltakozást tüntessem ki személyemmel, de Bauer Tamás, a Demokratikus Koalíció kérlelhetetlen alelnöke meggyőzött, miután közel 3 oldalon át fejtegette – 12 pontos betű, Times New Roman –, hogy ő miért nem megy el a Milla rendezvényére.
Miután a szerző közszereplő, joggal hihetem, hogy méretes dolgozatával engem is le akart beszélni a részvételről, így aztán akár – magamban beszélve – reagálhatok is erre.
Nosza.
Bauer számomra az abszolút paradoxon. Egy teljesen intoleráns liberális. Ilyen állítólag nincs is, pedig de. Mindig, mindenkivel szemben maximálisan megengedő, legyen szó melegekről, külföldiekről, kicsiről, nagyról, sárgáról, feketéről, bárkiről, akit nem ismer személyesen és rá nem jön, hogy véleménye eltér az övétől.
Bauer azért sértődött meg, mert a Millások megkérték szépen az ÖSSZES párt ÖSSZES politikusát, hogy ha egy mód van rá, magánemberként jelenjenek meg a rendezvényen és ne pártszínekben. Hát ez aztán mindennek a teteje! Azok az izék, Millások nem akarják, hogy a pártok „hivatalosan” is megjelenjenek a rendezvényükön, majd – mint rendesen – el is csesszék azt, megfosztva a tiltakozást civil, „össznépi” jellegétől.
„A 2010 előtti időszakkal kapcsolatos ellenérzések nem nélkülöznek minden alapot.”- írta Bauer.
Hát tényleg így van! A nemjóját, ezt nagyon megérezte a szerző. Annyira igaza van, hogy higgye el, sokan nagyon idegesek leszünk, ha csak eszünkbe jutnak azok, akik ezt az iszonyatot, Orbán kétharmadát a nyakunkba ültették. Például azok a szoci politikusok, akik „felnyomták” Gyurcsányt Őszöddel, megfúrták a reformokat és mindezzel elárulták Magyarországot. A magam részéről bizony odáig megyek, hogy inkább Orbán, mint az említett emberek, akik kivétel nélkül ott ülnek a frakcióban és/vagy a mai napig komoly, meghatározó befolyással bírnak. Nincs az az isten, hogy még egyszer rájuk szavazzak, amíg „ezek” ott vannak. (Hacsak össze nem fognak minden demokratikus szerveződéssel… Ugye?)
„A szocialista pártot és a Demokratikus Koalíciót még mindig sújtja a kormányzás időszakában bekövetkezett hitelvesztés terhe.”
Ez sajnos színigaz. És mi köze ehhez a Millának? Miért érthetetlen elvárás részükről, hogy a „hitelvesztés terhét” nem óhajtják megosztani? A Milla óriási esélyt jelent, sőt az egyetlen reális esélyt az összefogásra. Erre nekiállnak savazni, ahol érik. Ráadásul a Milla még elegáns is volt, hogy az összes pártot távolmaradásra kérte, köztük az LMP-t is, aminek nem sok köze volt az orbáni rémálom előzményeihez.
Mégis mitől csökkenhetne, mitől múlhatna el a „hitelvesztés terhe”? Mint fentebb írtam, az MSzP érdemben a mai napig nem változott, nem volt képes megújulni. Mesterházy előrelökése ehhez édeskevés. Ráadásul Vadai Ágnes a Demokratikus Koalíció politikusa dr. Szanyival vállvetve ekézte Juhász Pétert az ATV stúdiójában.
A hitelvesztettek így biztosan nem fogják azt visszaszerezni.
A Bauer-féle finnyáskodást ma egyetlen demokrata sem engedhetné meg magának.
A nem mi voltunk, ők kezdték, az meg nem is úgy volt jellegű magyarázatok cirka 4 éves korig elfogadhatók, és főleg nem méltók egy olyan helyzetben, amelyben jelenleg vonaglik a magyar demokrácia.
A Fidesz eddig egyetlen rossz szót sem szólt a Milláról. Persze rájuk engedték ordenáré sajtójukat, tévéjüket, de politikusaik mélyen hallgatnak róluk. Jól érzik, hogy ezzel tovább csökkentenék szavazóbázisukat. Úgy tűnik, a „mieink” egy részét mindez nem érdekli, a Fidesz pedig „rájuk bízza” a szennyes munkát.
Kedves Bauer Tamás, legyen szíves választani! Legjobb képességei szerint támogatja a lehetséges összefogást, vagy igyekszik megfúrni, csírájában elfojtani azt.
Öné a döntés és ennek függvényében esetleg a további „hitelvesztés terhe” is.
