Janics Natasa, háromszoros olimpiai bajnok kajakosunk elhagyta hazánkat.
Nem volt könnyű, de végül összejött. Ha szerencsénk van és ez a nő nem próbál meg aljas módon kijátszani minket, két évig nem versenyezhet. Jaj, de jó! Reméljük, nem vetemednek arra, hogy férje bolgárból szerb lesz és akkor Janics azonnal indulhat szerb színekben is. Ezzel alaposan kiszúrnának a hazai szövetséggel és azzal a sok remek emberrel, akik azon ügyködtek, hogy minél jobban tönkretegyék a sportolónőt.
Nagy kő gördült le magyar szívemről! Egy ideig joggal aggódtam, mert a szegediek, mint valami hontalan nemzetnélküliek, azt mondták, hogy bármikor várják vissza szeretettel Janicsot, és persze nagyon sajnálják, hogy visszamegy Szerbiába.
Szerencsére fordult a kocka. Az alaphangot a bulvár adta meg. Nagyon sokat köszönhetünk a jelenlegi rezsimnek, mert nélkülük a példányszámot nem úgy próbálták volna növelni, hogy nekiesnek a hűtlen kajakosnak. Az számít, hogy a többség mit akar hallani, olvasni és a nép mostanság erre vevő.
Tudjuk, hogy még arra is szövetkeztek rendkívül előzékeny honfitársaink közül néhányan, hogy az olimpiai aranyakért járó juttatást is vonják meg az árulótól.
Érthető, mert Janics bűne elévülhetetlen. Szeret egy embert és az a galád nem akar Magyarországon élni. Hihetetlen.
Miért nincs erre egy jó kis törvényünk? Nem akarsz itt maradni, mi? Nesze neked 2 év felfüggesztett, majd megszeretsz minket, ne félj!
Nem véletlen, hogy Szeged szocialista polgármestere szóbeli ígéretét felülbírálva – megszegve? - úgy döntött, hogy a város nem vásárolja vissza Janics vendéglátó-ipari érdekeltségét.
A magyar sportági szövetség pedig 150 ezer eurót, több mint 40 millió forintot kért a távozásért cserébe. Nagylelkűek voltak, azt mondták, mindegy ki fizet. A szerb szövetség, Janics, ismeretlen támogató, bárki, a lényeg a pénz. A szövetség vezetője egyébként Baráth Etele, hajdani szocialista politikus, aki valami titokzatos ok miatt még mindig a helyén van.
Azt hiszem, jó úton járunk. A szocik végre kezdenek meghunyászkodni és rájönnek, hogy ők elsősorban és mindenekelőtt magyar emberek, akik nem engedik meg, hogy valaki csak úgy ripsz-ropsz a saját feje után menjen és boldogan éljen valahol, bárhol, de nem itt.
Emlékszem, a nyolcvanas években történt, hogy Polgár apuka nem engedte Juditot a női válogatottban sakkozni. ( A férfi válogatott felkérését természetesen büszkén vállalták volna, Judit élő-pontszáma ehhez bőségesen elég volt.) A szövetség remek ötlettel állt elő: bevonatta Polgár Judit útlevelét, így nem mehetett el a kiszemelt versenyre. Hahaha.
Hé, emberek, változott itt valami? Ugyanaz a bűzlő irigység mindenütt…
